Olaszország, fülledt meleg, gyönyörű éjszakák, illatok kavalkádja, ételek, pizza, tészta, borok, sajtok, ötfogásos vacsorák.. Sorolhatnám még, mi minden kötheti az embert ehhez az országhoz.

Találtam egy cikket, mely röviden összefoglalja az olaszok étkezési szokásait. Habár a 19 megyének eltér a történelme, s mindegyiknek megvan a saját specialitása, mégis húzhatunk egy kicsiny párhuzamot, s nagyvonalakban leírhatjuk egy ötfogásos étkezés menetét!

Az olasz étkezés az ókoriak hosszú lakomáit dícséri!

Az előételek (Antipasti)

Sok más kultúra előételeivel ellentétben az olaszokéi – már csak az utánuk következő négy fogás elfogyaszthatósága érdekében is – a szó szoros értelmében étvágygerjesztők. Azaz valóban annyira ínycsiklandók és könnyűek, hogy az ember csak éhesebb lesz tőlük. Egyszerű recepteken alapulnak, így titkuk csakis a legjobb minőségű alapanyagban rejlik. Az Insalata Caprese csak paradicsomból, mozzarellából és fűszerekből áll ugyan, mégis csak akkor az igazi, ha olasz paradicsomból és nápolyi, bivalytejből készült sajtból állítják össze. Igazi étvágycsináló a sonkás sárgadinnye és a bruschetta is, pedig előbbi nem áll másból, mint amit a neve rejt (sárgadinnye nyers füstöltsonkaszeletekkel), utóbbi pedig egyszerű fokhagymás pirítós olívaolajjal, bazsalikommal és némi zöldséggel. A tengerparti városok kedvenc előételei a tenger gyümölcsei: kagylók, osztriga, szardella, rákok: az alapelv itt is az egyszerűség és a frissesség – éppen csak megfőzik vagy megsütik, és a lehető legegyszerűbben fűszerezik az ott kihalászott herkentyűket.

Első fogás (Primi)

Ami az egész világnak eszébe jut az olasz gasztronómiáról, az valójában csak a nyitánya egy egész zenekari műnek. Ami egyszerű, mártással nyakon öntött tésztának tűnik, annak minden városban és otthonban megvan a hagyománya és titkos hozzávalója. Az egyszerűség azonban ez esetben is gondossággal és friss alapanyagokkal ellensúlyozódik. Az eredeti, hagyományőrző konyhákban maguk gyúrják és főzik ki a tésztát, amely az általunk ismert fajtákon túl száz meg százféle különböző formát ölthet. Lehetnek töltöttek, mint a tortellini vagy a cannelloni, fűszerekkel festettek, apró szeműek, hosszúak vagy egészen nagyok is. A mártások, avagy sugók aszerint különböznek, hogy paradicsomos, tejszínes vagy egyszerűen olajos alapúak. Általában egyfajta hagymát, egyfajta zöldséget, egyfajta zöld fűszert és sajtot választanak hozzá – és az sem mindegy, hogy olajjal, szalonnával vagy vajjal készítik el őket. Bizonyos alapanyagok csak bizonyosokkal járhatnak együtt – ám ezek a szabályok az idegen számára gyakran követhetetlenek. És akkor még nem is beszéltünk a gombócokról (gnocchi), amelyek a mi nudlinknak felelnek meg, csak éppen paradicsomos vagy sajtos-tejszínes mártással kínálják őket.

Második fogás (Secondi)

Mindezek után következnek a hús- vagy halételek – leggyakrabban bárány vagy borjú, nyúl, esetleg valamilyen hosszan érlelt füstölt sonka. Meg kell jegyeznünk a hitetlenkedő magyar gyomrú olvasóink kedvéért, hogy ezekből egészen kis mennyiséget esznek, szinte csak az ízek kedvéért, és nem fogyasztanak hozzá köretet, legfeljebb egy kis salátát. Ha épp tengerparton vagyunk, a helyre jellemző halak is szerepelhetnek ebben a fogásban – egyszerűen elkészítve, hirtelen kisütve, egyfajta fűszerrel, és kizárólag frissen.

Édesség (Dolce)

A reggeli kávé mellé sietve elfogyasztott biscottikon (kekszeken) kívül az étkezések utolsó előtti felvonásaként is szerepel édesség. A leghíresebbek a krémes, tejszínes alapú, kanalazós fogások, mint a tiramisú, amely mascarpone sajttal és kávéval készül, vagy a panna cotta, amely tejszínből és zselatinból áll, no meg a végtelenül sokféle fagylalt. Egyedi alapanyagukból, a ricottából (a magyar túróra hasonlít) is készítenek krémeket, pudingokat. Igazi olasz családoknál torták, gyümölcsös rácsos sütemények, ünnepekkor pedig különleges kalácsok kerülnek az asztalra, mint például a húsvéti colomba, amely aszalt gyümölcsökkel és egész napon át tartó kelesztéssel készül.

Gyümölcsök és kávé (Frutta e Caffé)

Az édességet akár fel is cserélhetik a gyümölccsel – ez általában az idénynek és a helynek megfelelő –, a kávé azonban elhagyhatatlan. Az olasz kávékultúra külön rovatot érdemelne, annyira sokféle, és mindegyik formájában tökéletes: az étkezés lezárása azonban csakis egy igazi, méregerős espresso lehet, amely ha csak egy kortynyi is, úgy felpezsdít, hogy akár elölről is kezdhetjük a menüt.

Forrás: otvenentul.hu