Kocsonyát vélhetően már a 15. században készítettek Magyarországon. Így az első magyar nyelven kiadott szakácskönyvben (Tótfalusi Kis Miklós Szakácsmesterségnek könyvetskéje, 1698) is szerepel Hideg étek néven.

Mai változat. Tökéletesítve © Aréna 2000 kiadó

Mai nap is kiindulási alapként elfogadott leírását Zilahy Ágnesnél olvashatjuk (1892): „Kocsonyának legjobb a disznó négy körme, a füle és az orra, valamint a farka is alkalmas e czélra de azokat jobban lehet értékesíteni, ha disznófejsajtot vagy paprikást csinálunk belőle. A körmöket szépen megtisztítva, kétfelé kell vágni, azután a négy körömhöz vegyünk négy liter vizet és a vizet egy tiszta porczellánbelsejű fazékba tegyük. Kopott vasfazékba nem szépszínű, barna és rózsaszínű lenne a kocsonya. A víz lehet hideg a mélybe a körmöket beleraktuk, de csak igen kevéssé sózzuk meg, mert a főzés közben rendkívül elpárolgó vízből kevés lé marad meg és az sós lenne ha előre nem gondolnók ezt meg. A vízbe tíz szem egész borsot és négy czikk fokhagymát is tegyünk, aztán állítsuk jó erős tűzre, ha forrni kezd a lé szedjük le a habot és olyan helyre állítsuk a fazekat a hol egyenlő de folytonosan csendesen főjjön a kocsonya, mert ha zuhog a lé rút zavaros lesz a kocsonya leve. A körmöket egészen addig kell főzni míg leapad a leve két liternyire vagy még kevesebbre, ha a hús mégse lenne elég puha egy-egy kevés forró vizet lehet belé önteni, de az sohasem olyan jó mintha nem kell töltögetni. Mikor puha lett a hús és leakarjuk szűrni kóstoljuk meg elég sós-e s ha szükséges sózzuk meg kellőleg. A húst rakjuk ki tányérokra két fél körmöt téve egy tányérra, a levet csak azután szűrjük a húsra, szépen elosztva, hogy mindegyik tányérba egyenlően jusson lé. Sűrű szitán kell a kocsonyalevet átszűrni, hogy a zsírja ne menjen keresztül a tányérba. Ha sok levet szeret valaki a kocsonyán, tegyen bőrdarabokat is a vízbe, akkor több lé is jól megalszik. Ha jó a kocsonya, 3 óra alatt szilárdan megalszik.”

Zilahy Ágnes receptjét némileg tovább fejlesztve készíthetjük el azt, ami szerintünk a: tökéletes kocsonya!

Hozzávalók (10 adaghoz)

4 db sertés köröm, 1 db farok, 1 kisebb füstölt első csülök, 50 dkg marhafartő, (opcionálisan 30 dkg sertésbőr és 30 dkg borjúín), 3 db sárgarépa, 2 fej vöröshagyma, fokhagyma bőven, egész bors, só és egy kevés fehérbor (kb. 1,5 dl).

Hideg vízbe feltesszük főni a húsokat (a bőr és a borjúín kivételével). Amikor felforr, a vizet leöntjük, és a húsokról is lemosunk minden fehérjekicsapódást, majd tiszta vízben ismét feltesszük főni. A fazék aljára tegyünk egy megfelelő méretű, kuktában (is) használatos pároló rácsot, hogy a húsok ne ragadjanak le. Ha nincs ilyenünk, megteszi egy fedő is, amelyik épp „beleesik” a fazékba. Ekkor tesszük bele a zöldséget és öntjük hozzá a bort is. Már nem forraljuk fel, hanem csak körülbelül 80-85 fokon főzzük addig, amíg a húsok könnyedén leválnak a csontról (ez akár 8 óra is lehet!). A bőrt és a borjúínt valamikor félidőben tesszük hozzá.

Amikor kész, hagyjuk kéz melegre kihűlni. A csontokat kiszedjük, igazságosan elosztjuk a tányérokba a húst, majd felöntjük a kocsonya lével (finnyásabbak átszűrhetik a levet, vagy alkalmatos papírtörlővel felitathatják az amúgy igen gusztusos zsírkarikákat). Hideg helyen megdermesztjük. Fokhagymás pirítóssal, forralt borral fogyasztjuk, és aznap már nem megyünk sehova.